letölthető verzió
nyomtatható verzió
A ROMÁNIAI MAGYAR NEMZETI KÖZÖSSÉG
SZEMÉLYI ELVŰ AUTONÓMIÁJÁNAK
STATÚTUMA
(Dr. Csapó I. József)
Preambulum
A belső önrendelkezés jogán, amely államon belüli önigazgatás révén szavatolja a magyar közösség nemzeti identitásának megőrzését, a közösséghez tartozó személyek sajátos jogainak egyénenként és közösen gyakorlását,
az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet dokumentumaiban feltüntetett kötelezettségek alapján,
az Európa Tanács 1134/1990; 1177/1992; 1201/1993; 1255/1995. számú Ajánlásaiban a számbeli kisebbségben levő nemzetiségekre és a hozzájuk tartozó személyekre vonatkozó jogok érvényesítése céljából,
a Helyi Autonómia Európai Chartájában előírt rendelkezések szellemében,
a Nemzeti Kisebbségek Védelmére Vonatkozó Keretegyezmény által szavatolt teljes és tényleges állampolgári egyenlőség megvalósításáért,
az Európában gyakorolt közösségi autonómiáknak megfelelően,
a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájában feltüntetett elvek tiszteletben tartása végett,
az Európa Parlamentnek az Unió állampolgáraira vonatkozó Határozatát figyelembe véve, amely a demokratikus belső önrendelkezés elvét, az állampolgárok közötti tényleges egyenlőséget, a helyi , a regionális vagy csoport önkormányzást, a régiók közötti együttműködést hirdeti meg,
a román hatóságok által vállalt és az Európa Tanács Parlamenti Gyűlése 176/1993. számú Véleményezésében megfogalmazott kötelezettségek ismeretében,
a számbeli kisebbségben levő romániai magyarság, mint autonóm nemzeti közösség e statútum alapján jogosult a Romániai Magyar Nemzeti Közösség Személyi Elvű Autonómiájára.
I. Fejezet
A romániai magyar nemzeti közösség
1. szakasz
A romániai magyar nemzeti közösség /továbbiakban: nemzeti közösség, mint autonóm
politikai alany, azonos a számbeli kisebbségben levő magyarsággal, amelynek
szülőföldjén történelmi, területi, települési, kulturális, nyelvi, vallási
hagyományai vannak, valamint amelynek tagjai egyéni elhatározásukkal e hovatartozást
kinyilvánították és kinyilvánítják.
2. szakasz
A romániai magyar nemzeti közösséghez tartozás az identitás-választás szabadságán
alapuló egyéni elhatározás, amelyben senki nem korlátozható és amelyből senkire
nem származhat semmiféle hátrány.
3. szakasz
A nemzeti közösséghez tartozók egyénileg és közösségben gyakorolt joga részét
képezi az egyetemes emberi jogoknak, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés
hatáskörébe tartozik.
4. szakasz
A nemzeti közösségnek és a hozzá tartozó személyeknek az identitás-választás
szabadsága révén joguk van anyanyelvüket, hagyományaikat szabadon gyakorolni,
fejleszteni, megőrizni, kulturális, nyelvi, vallási identitásukat kinyilvánítani,
az akaratuk ellenére történő asszimilációt elutasítani.
5. szakasz
A nemzeti közösség identitási szabadságának érvényesítése, a történelmi és
területi helyzetnek megfelelően, teljes értékű hatáskörrel felruházott, személyi
elvű autonómia gyakorlása révén valósul meg.
II. Fejezet
Közösségi jogosítványok
6. szakasz
A személyi elvű autonómia magába foglalja a nemzeti közösséghez tartozókat
megillető, egyénileg is gyakorolható kisebbségi jogokat, azokat a sajátos
egyéni jogokat, amelyek csak közösen, közösségben gyakorolhatók és azokat
a jogokat, amelyek a politikai alanyként létező autonóm nemzeti közösséget
megilletik.
7. szakasz
A nemzeti közösséghez tartozóknak joguk van a szülőföldhöz, a szülőföldön
való élet szabadságához és zavartalanságához, ott a létfeltételek biztosításához,
történelmileg kialakult települési és etnikai viszonyaik fenntartásához, anyanyelvük
szabad használatához, a teljes és tényleges állampolgári egyenlőséghez.
8. szakasz
Azok a közigazgatási egységek, amelyekben a nemzeti közösséghez tartozó személyek
a lakosság számának legalább 10 százalékát teszik ki, két- vagy többnyelvűek;
e helyi közigazgatási egységekben:
a) a nemzeti közösséghez tartozó személyek az anyanyelv használatára szóban
és írásban jogosultak a magán és közéletben egyaránt;
b) a tisztségviselő anyanyelvét a tanácsülésen is szabadon használhatja;
c) a helység-, utcák-, terek-, intézmények és közületek nevét a nemzeti közösséghez
tartozó személyek anyanyelvén is feltüntetik.
9. szakasz
A 8. szakasz rendelkezéseinek megfelelően, két- vagy többnyelvű helyi közigazgatási
egységekben, a közösségi képviselet igényeinek megfelelően, a helyi közigazgatási
hatóságok kötelesek:
a) a nemzeti közösségek anyanyelvét is használni;
b) a jogszabályokat és közleményeket az illető nemzeti közösség nyelvén is
közzétenni;
c) a közigazgatási eljárások során használt nyomtatványokat a nemzeti közösség
nyelvén is kiadni.
10.szakasz
Azokban a közigazgatási egységekben, ahol a nemzeti közösséghez tartozó személyek
a lakosság számához viszonyítva többségben vannak, ezen személyek anyanyelve
az állam hivatalos nyelvével egyenrangú.
11. szakasz
A nemzeti közösség országos önkormányzati döntéshozó testületének a nemzeti
identitásra, így különösen: az anyanyelvre, a kultúrára, a történelemre, a
vallásra, a nemzeti szimbólumokra, valamint a közigazgatási területek határainak
és demográfiai összetételének erőszakos megváltoztatására vonatkozó szabályozások
területén vétó joga van.
12. szakasz
A nemzeti közösséghez tartozó személyeket önigazgatási, és e körben sajátos
szabályozási és végrehajtási jog illeti meg az oktatás, a kultúra, a hivatali-
és közéleti, a társadalmi- és szociális tevékenység, a tájékoztatás, az anyanyelvhasználat
terén.
13.szakasz
A nemzeti közösség önigazgatása szabad és periodikus választások útján kijelölt
önkormányzati testületek és tisztségviselők révén valósul meg.
14.szakasz
A személyi elvű autonómia a nemzeti közösség és ennek tagjai számára szavatolja,
különösen:
a) a teljes és tényleges állampolgári egyenlőséget;
b) a történelmi és területi sajátosságoknak megfelelő, államon belüli önigazgatást;
c) az esélyegyenlőséget;
d) az egyén önazonosságának, nemzeti identitásának szabad vállalását és kinyilvánítását;
e) az anyanyelv szabad használatát a közéletben, a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban,
az oktatásban, a művelődésben;
f) a nemzeti közösség tagjai által is lakott területeken, a közösséghez tartozó,
illetve ezek anyanyelvét ismerő személyek kinevezését és alkalmazását a közigazgatásban;
g) önálló magyar nyelvű állami és felekezeti intézményrendszer kialakítását
és működtetését;
h) anyanyelven a szabad információhoz, az anyanyelvű írott és elektronikus
sajtó működtetéséhez való jogot;
i) a nemzeti szimbólumok szabad használatát, a emzeti és vallási ünnepek zavartalan
megtartását, építészeti, kulturális és vallási emlékeik, hagyományaik megőrzését,
ápolását, átörökítését;
j) a szabad kapcsolattartást az anyaországgal és más közösségekkel, amelyekhez
nemzeti, etnikai, nyelvi, kulturális, történelmi kötelékek, fűzik;
k) a közösségi vagy egyéni jogok és szabadságok megsértése esetén jogorvoslásért
állami szervekhez és intézményekhez való folyamodás jogát;
l) az állami költségvetésből az oktatási-, nevelési-, kulturális-, tudományos
intézmények létesítésére és működtetésére szánt pénzalapok visszaosztását
és elosztását;
m) az államosított vagy bármilyen más módon az állam tulajdonába juttatott
egyházi és közösségi ingó- és ingatlan vagyonok visszaszolgáltatását, illetve
kártalanítását.
III. Fejezet
A nemzeti közösség országos önkormányzata
15. szakasz
(1) A személyi elvű autonómiát gyakorló nemzeti közösség tagjai általános
és egyenlő, titkos és közvetlen választások útján létrehozzák a Képviselők
Tanácsát.
(2) A Képviselők Tanácsa a nemzeti közösség döntéshozó testületeként működő
országos önkormányzat, amely négy éves mandátummal rendelkezik.
(3) A Képviselők Tanácsa a nemzeti közösség egyetlen országos önkormányzati
szerve.
16. szakasz
(1) A nemzeti közösség önkormányzati testületeit létrehozó általános és egyenlő,
titkos és közvetlen belső választás szabályzatát a közképviseleti demokrácia
elve alapján működő, legitim országos döntéshozó testület határozata szabályozza.
(2) A személyi elvű autonómia Statútumának törvényerőre emelését követően
az időszakos belső választásokról a Statútumhoz mellékelt törvényszintű szabályzat
rendelkezik.
17. szakasz
(1) A Képviselők Tanácsa, az államon belüli önrendelkezés szabadsága alapján,
a nemzeti közösséget és a hozzá tartozó személyek nemzeti identitását illető
hatáskörökben döntéshozó jogkörrel rendelkezik.
(2) Döntéseit az országos önkormányzati testületekre nézve kötelező határozatok
formájában teszi közzé.
18. szakasz
A Képviselők Tanácsa, mint a nemzeti közösség döntéshozó önkormányzati testülete,
közjogi személy.
19. szakasz
(1) A Képviselők Tanácsa létrehozza a nemzeti közösség végrehajtó önkormányzati
testületét.
(2) A végrehajtó önkormányzati testület a Képviselők Tanácsának tartozik felelősséggel.
20. szakasz
A Képviselők Tanácsa hatásköre teljesítését illetően autonóm tevékenységét
jelen statútum alapján folytatja.
21. szakasz
A Képviselők Tanácsa testületei, hatáskörüknek megfelelően, ellátják a közösség
és a hozzá tartozó személyek országos szintű közképviseletét és érdekvédelmét.
22. szakasz
(1) Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosságnak
nincs helyhatósági képviselete, a helyi magyar nemzeti közösség közképviseletét
és érdekvédelmét a tanácskozási jogú települési képviselet látja el.
(2) A telepelülési képviselet megválasztásáról a Képviselők Tanácsa rendelkezik.
A települési képviseletnek joga:
a) megbízottja révén tanácskozási joggal részt venni a helyi tanács, illetve
bármely bizottság nemzeti közösséget érintő tárgyalásán;
b) javasolni a polgármesternek, a tanácsnak a nemzeti közösség helyzetét érintő
ügy megtárgyalását;
c) kezdeményezni a nemzeti közösséget érintő döntések felülvizsgálását.
(3) A magyar közösséghez tartozó személyek nemzeti identitását, így különösen:
az anyanyelvét, kultúráját, történelmét, vallását, nemzeti szimbólumait érintő
döntések esetében a települési képviseleteknek vétó joga van.
23. szakasz
Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosság
helyhatósági képviselettel rendelkezik, a helyi nemzeti közösség közképviseletét
és érdekvédelmét a megválasztott tanácsosai látják el.
24. szakasz
Azokban a közigazgatási egységekben, amelyekben a magyar nemzetiségű lakosság
számbeli többséget alkot, a nemzeti közösség és a hozzá tartozó személyek
közképviseletét és érdekvédelmét a sajátos hatáskörű helyi önkormányzatok
látják el.
IV. Fejezet
A Képviselők Tanácsa és a végrehajtó önkormányzati testület hatásköre
25. szakasz
A Képviselők Tanácsa és a végrehajtó önkormányzati testület joga:
a) az államon belüli önrendelkezés szabadságából származó sajátos nemzeti,
oktatási, nevelési, kulturális, társadalmi és gazdasági önigazgatás;
b) a sajátos státusú helyi önkormányzatok egységes képviselete;
c) a területi alapú regionális önkormányzatokkal való kapcsolatok összehangolása;
d) a szabad kapcsolattartás az anyaországgal és más közösségekkel, amelyekhez
a magyar közösséget nemzeti, nyelvi, kulturális, vallási kötelékek fűzik;
e) az önálló országos oktatási, nevelési, kulturális, tudományos intézményhálózat
kialakítása és felügyelete;
f) az állam és a helyi közigazgatási hatóságok költségvetéséből részarányosan
támogatott anyanyelvű egyetemet, főiskolákat, főiskolai tagozatokat, iskolákat,
osztályokat, iskolai és főiskolai csoportokat létrehozni, illetve működtetni
az oktatás minden szintjén, típusán, formájában, illetve szakán;
g) szorgalmazni és támogatni a nemzeti közösséghez tartozó személyeket, valamint
az egyházakat, szervezeteket és társaságokat anyanyelvű magán és felekezeti
tanintézetek létrehozásában és működtetésében;
h) az anyanyelvű oktatási-, nevelési intézmények felügyeletére állami költségvetésből
fenntartott szaktestületeket létrehozni;
i) anyanyelvű közművelődési és tudományos intézményeket állami- és helyi közigazgatási
költségvetésből működtetni;
j) nemzeti jelképek szabad használatát védeni;
k) az általa képviselt nemzeti közösség ünnepeit kijelölni.
26. szakasz
A Képviselők Tanácsa és a végrehajtó önkormányzati testület hatásköre:
a) a nemzeti identitás szabad kinyilvánításának és szabad gyakorlásának elősegítése
a politikai, társadalmi, kulturális, és gazdasági élet terültén;
b) saját szervezési és működési szabályzatáról dönteni;
c) saját intézményei megalapításáról, ezek szervezési és működési szabályzatáról,
működtetéséről rendelkezni, bel- és külföldi kapcsolataikat szabályozni;
d) a központi közigazgatási szervekkel való kapcsolat a hatáskörébe tartozó
ügyek rendezése terén;
e) a nemzeti közösség társadalmi, szociális és gazdasági életét érintő kérdésekben
eljárni;
f) az anyanyelvű oktatási, kulturális intézményhálózat működtetését összehangolni,
szaktestületei által felügyelni, ügyében dönteni;
g) a magyar nyelvű közszolgálati médiával kapcsolatos kérdésekről, a rádió-
és televízióadások műsoridejének felhasználásáról határozni;
h) a történelmi magyar egyházak és az országos önkormányzat közötti kapcsolat
ápolása és az együttműködés elősegítése;
i) a közösségi költségvetésből fenntartott tömegtájékoztatási eszközök működtetése;
j) a polgári szerveződésekkel való kapcsolat és együttműködés elősegítése;
k) a közhivatalokban és a bírói hatalomban az arányos képviselet ellátására
többes jelölésű személyi javaslatot tenni;
l) költségvetéséről, zárszámadásáról határozni, vagyonával rendelkezni;
m) közösségi vagy egyéni jogok megsértése esetén intézményei, szervezetei
révén tényleges jogorvoslásért folyamodni az állami hatóságokhoz, illetve
a nemzetközi szervezetekhez, intézményekhez;
n) a nemzeti közösség identitását érintő jogszabály-tervezetek véleményezése.
27. szakasz
(1) A végrehajtó önkormányzati testület a magyar nyelvű állami oktatási és
művelődési intézmények tekintetében használati és felügyeleti jogot képvisel
és érvényesít.
(2) Törvényes keretek között összehangolja és felügyeli az országos hatáskörű
magyar nyelvű oktatási és művelődési intézmények tevékenységét.
28. szakasz
A végrehajtó önkormányzati testület képviseli a nemzeti közösséget valamennyi
közérdekű, társadalmi, szociális, gazdasági kérdésben.
29. szakasz
Az országos önkormányzati testületek és a közösségi intézmények hatáskörére
és működésére vonatkozó részletes szabályozókat, a jelen Statútummal összhangban,
a Képviselők Tanácsa által hozott határozatok tartalmazzák.
V. Fejezet
Az országos önkormányzat anyagi forrásai és azok felhasználása
30. szakasz
Az országos önkormányzat anyagi forrásai;
a) állami költségvetés;
b) saját bevételek;
c) alapítványi támogatás;
d) hazai és külföldi szervezetektől kapott támogatás;
e) adományok;
f) más, jogszabályba nem ütköző módon szerzett bevételek.
31. szakasz
(1) Az állami költségvetésből a nemzeti közösséghez tartozó személyek arányában
az oktatásra, nevelésre, kultúrára, közszolgáltatásra, gazdasági támogatásra
visszaosztott pénzalap:
a) egy részét, a nemzeti közösség országos önkormányzatának költségvetési
előirányzatai szerint, a végrehajtó önkormányzati testület kapja meg és kezeli,
az országos érdekeltségű, valamint a számbeli kisebbségben levő magyarság
területén működő oktatási, nevelési, kulturális, közszolgáltató intézmények,
illetve létesítmények működtetéséhez;
b) másik részét pedig a helyi tanácsok a sajátos státusú helyi önkormányzatok
területén levő anyanyelvű intézményhálózat fenntartására és fejlesztésére
használják.
(2) Az állami költségvetésből származó támogatás elosztásáról a Képviselők
Tanácsának külön szabályozása rendelkezik.
32. szakasz
(1) A nemzeti közösséghez tartozó intézményeket, szervezeteket, egyesületeket,
társaságokat anyagilag külföldi szervezetek, alapítványok, hatóságok és magánszemélyek
is támogathatják.
(2) A nonprofit céllal nyújtott támogatások vámmentesek.
VI. Fejezet
Zárórendelkezések
33. szakasz
A nemzeti közösség intézményeitől, szervezeteitől, egyesületeitől, felekezeteitől
l945 után – a magántulajdont megsértő törvények, rendeletek révén, illetve
erőszakkal, törvénytelenül – állami vagy szövetkezeti tulajdonba juttatott
ingatlanokat, műkincseket, könyvtárakat, levéltárakat és egyéb javakat természetben,
amennyiben ez nem lehetséges, ellenértéküket a napi piaci értékben az állam
visszajuttatja a jogos tulajdonosoknak, vagy azok jogutódainak.
34. szakasz
A Statútumot a Parlament emeli törvényerőre. A törvényerőre emelés eljárása
a Statútum törvényességére, nem pedig célszerűségére vonatkozik.
