|
2010. október 27., szerda
|
|
Nem sok dologra volt jó a állampolgársági para 2004-ben, de legalább rávilágított néhány problémára, amelyek így rajzolódnak ki igazán élesen, hogy, minden jel arra mutat, mégiscsak elmarad a minket körülvevő barbár népek inváziója.
Valljuk be, titkon afféle kelet-európai Eldorádónak hisszük az országunkat, amelynek kapujánál román, szlovák, ukrán és szerb könyörög térden állva a bebocsátásért. A képzelt jólétet féltő indulatok persze főleg béna sztereotípiákból is táplálkoznak. Ezek szerint mondjuk a reménytelen erdélyi hétköznapok elől például a napfényes Kecskemétre vagy a fantasztikus Debrecenbe vágynak az emberek, ahol tündérek hagynak minden este cukormentes rágót a párnán a gyerekeknek. (...)Egy nyomortelepért, jól tudjuk, nem kell Kárpátaljára, vagy Erdélybe utazniuk a kamerásoknak, elég csak Mátészalkáig (autópályán végig) autózni. Romániáról vagy Szerbiáról mégis könnyebben el ... |