Az erdélyi magyarság anyanyelvi oktatásával kapcsolatok követelések

1. A közoktatás tekintetében:
a.) jöjjön létre állami jogosítványokkal ellátott erdélyi magyar közoktatási szervezet, mely egy párhuzamos magyar tanfelügyelőségi hálózatként működne, és megszervezné az oktatás korszerűsítését, a tantervek, tankönyvek, vizsgatételek kidolgozását, valamint az iskolák minősítését
b.) vezessenek be csökkentett (nem anyanyelvi) szintű román vizsgákat a záróvizsgázó (a 8. osztály végén "képességvizsgázó", illetve érettségiző) magyar iskolások számára
c.) hozzanak létre magyar oktatási referensi állást és anyagi keretet a bákói főtanfelügyelőségen a csángó-magyarság anyanyelvi képzésének előmozdítása érdekében, és indítsanak magyar óvodai csoportokat, elemi iskolai osztályokat
d.) ne korlátozzák az egyházi iskolák világi osztályok indításához való jogát
e.) Románia földrajzát és a románok történelmét oktassák magyar nyelven


2. A felsőoktatás tekintetében:
a.) engedélyezzék magyar karok létrehozását a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen, majd a Bolyai Egyetem visszaállítását
b.) a román állam jelentős mértékben járuljon hozzá a Sapientia Egyetem fenntartásához
c.) létesítsenek állami finanszírozású, magyar tannyelvű mérnöki, mezőgazdasági és művészeti felsőfokú képzést

* * *

"El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így.
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít."
Illés Együttes

A romániai magyar köz- és felsőoktatást diszkrimináló
állapotok és intézkedések

A közoktatás gondjai

A magyar közoktatásnak számos olyan hiányossága van, melyek orvoslását az elmúlt tizenöt évben -részben politikai okok miatt, részben pedig az erdélyi magyarság tehetetlenségének következtében- nem sikerült kieszközölni. Ezek jelentős mértékben rontják a romániai magyar fiatalok továbbtanulási és elhelyezkedési esélyeit, és közvetve kihatnak a magyar felsőoktatás minőségére, valamint az asszimilációs folyamatokra is. A következőkben csak azokra a gondokra térnék ki, melyek specifikusan a magyar oktatási rendszert sújtják.

1. A magyar közoktatási hálózat átlagos színvonalú. Sajnos nincsenek pontos adataink arra vonatkozóan, hogy hány, az első osztályt elkezdett magyar diák hagyja abba a tanulmányait az érettségi előtt, illetve hány vált át román osztályra, de a 2002-es népszámlálás adatai szerint kb. 93.000 magyar gyerek van a 15-19 éves korosztályban, így egy évfolyamban hozzávetőlegesen 23.000-nek kell lennie. Ezzel szemben mindössze kb. 7200 tanuló érettségizik magyar nyelven. A veszteség az országos átlagnál jóval nagyobb, hiszen Romániában hozzávetőlegesen 1.600.000 gyerek van a 15-19 éves korosztályban, egy évfolyamban tehát hozzávetőleg 400.000 gyereknek kell lennie; összesen kb. 180.000 diák jelentkezett érettségire 2005-ben.
Mi több, a falusi környezetből származó magyar gyerekek száma egyre nő, és körükben kisebb a magasabb iskolák elvégzésének hajlandósága.
A helyzeten egy olyan, állami jogosítványokkal felruházott erdélyi közoktatási szervezet létesítése segítene, mely a magyar oktatási rendszer fejlesztésének tervezésével, tanterveinek kidolgozásával, vizsgatételeinek fordításával, tankönyveinek elkészíttetéséval, a tanártovábbképzés szervezésével, az iskolák minősítésével, és a lehetőségek szerint a pedagógusok életkörülményeinek javításásaval foglalkozna. A szervezetnek át kell vennie a tanfelügyelőségek hatáskörét is, vagyis a magyar közoktatást egy párhuzamos intézményrendszer felügyelné. Erre azért van szükség, mert a román többségű tanfelügyelőségekkel nem mindig felhőtlen az együttműködés.
Az intézmény létrehozása annál is sürgetőbb lenne, hogy az új tanügyi törvény életbe léptetésével elkerülhetetlenné válik szórványvidék magyar oktatási hálózatának összevonása. Amennyiben ez megfelelő anyagi és szellemi háttér nélkül történik meg, növekedni fog a román nyelven tanuló magyar középiskolások amúgy is aggasztóan magas száma (a tanügyi törvény 8. paragrafusa szerint minden helyiségben kell létezzen román nyelvű oktatás, de ezt a rendelkezést nem veszik komolyan). Egy ilyen intézmény jelentősen hozzájárulhatna az igen fejletlen magyar szakiskolai hálózat4 kiteljesítéséhez, és a tankönyvek kidolgozása terén nyílt új lehetőségek kiaknázásához is.

2. A középiskolákban a román nyelvet anyanyelvként és nem idegen nyelvként tanítják, a nyolcadik osztály lezáró képességvizsgán és az érettségi vizsgán is anyanyelvi szintű anyagot kérnek számon. Ennek egyenes következménye, a magyar diákoknak a románokénál nagyobb a bukási százaléka7, és feltehetőleg az egyetemi felvételi szempontjából fontos érdemjegye is. Indokolatlanul magas szintű román nyelvtudást követelnek meg a tanítói és óvónői állások betöltésére hirdetett versenyvizsgákon is.

3. A tanügyi törvény 120. paragrafusának 2. pontja alapján az általános és középiskolákban Románia földrajzát, valamint a románok történelmét román nyelven tanítják. Ennek megváltoztatása a nemzeti közösségünk egyik évtizedes kérése.

4. A Csángóföldön jelenleg nincs az összes tárgyra kiterjedő magyar nyelvű iskolai oktatás, a magyar nyelv tanításának alapjait azonban sikerült lerakni.
A magyar nyelvoktatást jelenleg nem főállásban, hanem "bedolgozó" státusban levő tanárok biztosítják 13 faluban, mintegy 950 diák számára. Ezen tanároknak a román állam csak minimális anyagi támogatást juttat, az oktatás kiterjesztését pedig az iskolák nacionalista vezetése akadályozza. A magyar nyelv tanítása mintegy 50 falura és 10.000 diákra is kiterjeszthető volna megfelelő anyagi háttér és állami jogosítványok mellett. Ehhez elengedhetetlenül szükséges lenne egy magyar oktatási referensi állás és megfelelő költségvetési keret létrehozása a Bákó megyei főtanfelügyelőségen.
Ki kellene eszközölni a magyar tannyelvű oktatás megalapozását (legelső sorban óvodai csoportok, 1.-4. és 5.-8. osztályok indítását).
A csángó-magyar diákok tömeges középiskolai képzése is megoldatlan. Ezideig magyar állami támogatással mintegy 100 diák folytatta középiskolai tanulmányait Csíkszeredában. Az idén a magyar oktatási minisztérium megszüntette ezt az évi 14 millió forintos keretet. Megoldást részben a keret visszaállítása, illetve román állami forrásokból való kibővítése, részben pedig egy bákói magyar középiskola létesítéséhez való román állami támogatás megszerzése jelentene.

5. Az államilag finanszírozott egyházi iskolákat, ortodox mintára, papi szakképző intézményeknek tekinti a román tanügyi törvény. Egyházi iskolák csak évente felújított minisztériumi engedéllyel indíthatnak világi (például informatikai vagy szakmunkásképző) osztályokat (ez, lévén hogy nincs sehol sem szabályozva, mindig a tanfelügyelőségek és a minisztérium jóindulatától függ). El szeretnénk érni hogy a világi osztályok indítása ne legyen korlátozva.

A felsőoktatás gondjai

Nem kisebbek a magyar felsőoktatás gondjai sem. A Román Oktatási Minisztérium adatai szerint Romániában mintegy 600.000-re tehető a felsőoktatásban tanuló diákok száma. A magyar diákok száma mindössze 26000, ami 4.3%-os részaránynak felel meg, habár a magyarság az ország lakosságának 6.6%-át teszi ki. A magyar egyetemi hallgatóknak kevesebb mint fele, körülbelül 10.000 diák tanul anyanyelvén, ami országos szinten 1.6%-nak felel meg. Mintegy 3000 diák (0.5%) Magyarországon folytatja tanulmányait. A magyar nyelvű állami felsőoktatás csak részben terjed ki a művészeti ágakra, és nem terjed ki a műszaki, mezőgazdasági és állatorvosi területekre. Történik mindez annak ellenére, hogy rendelkezésre áll a szükséges tanerő. A Sapientia Egyetem nem részesül román állami támogatásban.
A "hiányszakmák" egy részének oktatását a Kolozsvári Műszaki Egyetemen, a Ion Andreescu Művészeti Akadémián, a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemen, a Gheorghe Dima Zeneakadémia zenepedagógia szakán, magyar csoportok indításával lehetne megoldani.
A fejlődést -a közoktatás nehézségeiből és a demográfiai helyzetből fakadó diákhiányon felül- az állami magyar egyetem újraindításának akadályoztatása hátráltatja. Az önálló magyar oktatási hálózat létrehozása érdekében az RMDSZ által 1995-ben összegyűjtött több mint 600 000 aláírás azt bizonyítja, hogy a romániai magyarság mondhatni egységesen sorakozott fel a kulturális autonómia, ezen belül pedig az önálló magyar egyetemi hálózat megteremtése mellett. Jelenleg nyolc romániai intézményben folyik magyar nyelvű felsőfokú képzés, ebből azonban csak négy élvez román állami támogatást. Ezek közül a legjelentősebb a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem, ahol körülbelül tízezer magyar diák tanul.
A romániai magyar felsőoktatás zászlóshajójának tekinthető Babes-Bolyai Tudományegyetemen a magyar oktatási vonalaknak nincs önálló döntéshozási joguk. Az egyetemi struktúrák vertikálisan, a klasszikus hierarchia (tanszékek, karok) szerint szerveződnek. A nyelvi vonalak horizontálisan keresztezik az egyetemi struktúrát, és ezáltal nemhogy javítanák, inkább zavarják annak működését. A magyar tagozat órái több tanszéken vannak szétszórva, ezért nem mindig lehet egy álláshoz kötni őket. A betöltött és be nem töltött állások aránya jelenleg hozzávetőleg 60-40%. Több szakon (pl. jog, közgazdaságtan, geológia) nincs alkalmazva megfelelő számú magyar oktató. Az előszeretettel multikulturálisnak nevezett intézményben teljesen hiányoznak a magyar nyelvű feliratok, és a nagyobb előadótermek közül csak néhány viseli magyar tudós nevét.
A Bolyai Egyetem újraindítása fele tett első lépésként a Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar karjainak létrehozását tartjuk a legsürgetőbbnek. Ezt a magyar oktatók mintegy 85 százaléka sürgeti, és számíthatunk mind az RMDSZ, mind pedig az MPSZ politikai támogatására. A magyar karok létrehozása, megítélésünk szerint, politikailag is kivitelezhető lenne a 2005/2006-os tanévben. Az önálló tanszék véleményünk szerint csak félmegoldás, mert a kari szinthez viszonyítva a tanszéki hatáskör is nagyon korlátozott.
A Sapientia Egyetem működési és fejlesztési költségeit teljes egészében a magyar állam állja, miközben az egyetem román állampolgárokat képez. Az intézmény költségeinek jelentős részét a román államnak kellene állnia, míg a magyar támogatásból a Sapientia Egyetem fejlesztését, és az egész romániai magyar felsőoktatás színvonalának emelését kellene finanszírozni.
Céljaink megvalósítása érdekében kifejtett eddigi munkáink közül kiemelném az Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia19 megszervezését. A szimpóziumon huszonöt európai kisebbségi egyetem vett részt. Sikerült kiépítenünk egy igen részletes adatbázist, melyből egyértelműen kiderül, hogy jóval kisebb lélekszámú kisebbségek is sikeresen működtetnek felsőoktatási hálózatot, valamint az is hogy európai viszonylatban, a franciaországi baszkok mellett az erdélyi, kárpátaljai és a délvidéki magyarság van a legszorongatottabb helyzetben. Az adatbázis a http://conf.bolyai-u.ro honlapon tekinthető meg. Tervbe vettük a Bolyai Egyetem újraindításának szakmai előkészítését is. Jelenleg egy részletes demográfiai, gazdasági, szociológiai vonatkozásokat is figyelembe vevő tanulmány kidolgozásán fáradozunk. A Bolyai Egyetem újraindításának tervezésekor figyelembe kell venni, hogy a Babes-Bolyai Egyetem vezetői, a román politikai elittel karöltve minden bizonnyal megpróbálják kisemmizni a magyar közösséget, és meg fogják tagadni az egyetemi infrastruktúra arányos (kb. 25 százalékos) részének, és a székelyföldi campusoknak az átadását. Ennek megelőzése érdekében meg kell tenni a szükséges lépéseket bel és külföldön egyaránt.
Megjegyzem, hogy a romániai magyar oktatás gondjainak távlati megoldását a magyarországi oktatási rendszerbe való sokkal szorosabb integráció, az állami felsőoktatási intézmények magyar tagozatainak önállósulásával létrejövő egyetemek, továbbá a Sapientia Egyetem integrálásával létrehozandó magyar egyetemi konzorcium jelentené.