Az erdélyi magyarság jelentős szellemi eredményei - természettudományok

Bolyai Farkas (1775-1856) matematikus

Korának igen jelentős matematikusa volt. Bolyán született. Hatéves korától a híres és ősi nagyenyedi református kollégiumban tanult. Már itt kitűnt nem mindennapi nyelvi és számolási képességeivel. 17-18 évesen 7 nyelven beszélt, írt és olvasott. Tanulmányait a kolozsvári református kollégiumban folytatta, majd hosszabb külföldi tanulmánúton vett részt. Ekkor ismerkedett meg Göttingában Gaussal, akivel barátságot kötött. Erdélybe hazatérve előbb Kolozsváron, majd Marosvásárhelyen tanít. 1804-ben Marosvásárhelyen a református kollégium matematika, fizika és kémia szakos professzora lett. Emellett drámákat, verseket írt és különböző találmányokon dolgozott. Legfőbb matematikai munkája a Tentamen, 1832-ben jelent meg. Ez Bolyai Farkas tudományos munkáinak gyujteménye, és egyben tankönyv is. A Tentamen függelékeként jelent meg az Appendix, Bolyai János munkája.

Brassai Sámuel (1797(?)-1897) polihisztor

Torockószentgyörgyön született. Gyermekkorától kezdve nehéz körülmények között élt. Volt főúri nevelő, nyelvmester, zenetanár, könyvtáros, 1837-től 1848-ig a kolozsvári unit. kollégium tanára; az 1848-i tanügyi kongresszus alelnöke és előadója. 1837-ben tanárául választották. Az Erdélyi Múzeum Egylet igazgatója, 1872-ben a kolozsvári egyetem rendes tanára, 1874-ben díszdoktori címet kap. A kolozsvári egyetem matematikát, nyelvtudományokat, szanszkrit nyelvet tanított. Az MTA tiszteletbeli, majd rendes tagja. Főleg a bölcsészet és nyelvészet terén élt el jelentős eredményeket, de a teológiában és zenében sem múlt el működése nyomtalanul. Egyháza ügyeiben sokáig aktívan részt vett, 1862-től a kollégium felügyelő gondnoka, a Dávid Ferenc Egylet első elnöke.

Bolyai János (1802-1860) matematikus

A nem-eukleidészi geometria egyik megteremtője. A geometriát forradalmasító elméletet Bolyai, Lobacsevszki és Gauss egymástól függetlenül dolgozták ki a 19. század elején. Elsőként Bolyai foglalta össze írásban eredményeit 1823-ban.
Az euleidészi geometria úgynevezett párhuzamossági axiómája kimondja hogy egy egyeneshez egy külső ponton át egyetlen nem metsző egyenes húzható a pont és az egyenes által meghatározott síkban. Bolyai János 1820-ban kezdett a problémával foglalkozni, és 1823-ban írta édesapjának: "Semmiből egy új, más világot teremtettem." Bolyai János és tőle függetlenül Lobacsevszkij és Gauss a párhuzamossági axiómát annak tagadásával helyettesítették: az "e" egyeneshez egy külső P pontból több olyan egyenes húzható az "e" és P által meghatározott síkban, amely e-t nem metszik. Vizsgálataik során kiderült hogy ez a helyettesítés nem vezet logikai ellentmondáshoz. Így, a módosított axiómarendszerrel egy új geometria született.
Hiteles grafika, kép nem maradt fenn róla, az itt bemutatott kép csak művészi alkotás.

Martin Lajos (1827-1879) matematikus, a repüléstechnia úttörője

A kolozsvári Ferenc József Tudoményegyetem professzoraként fejtette ki repüléstechniaki munkásságát. Őt tekinthetjük mindmáig alapvető jelentőségű csűrőfelületek feltalálójának. A csűrőfelületek a repülőgépszárnyak hátsó, úgynevezett kilépőéle mentén találhatók, és a gép fordulásakor a szárnyak bedöntését teszik lehetővé, mely nélkül a gép oldalazva továbbhaladna az eredeti irányban. A csűrők működését taglaló ábrát először egy 1892-es keltezésű levelében rajzolta le.

Farkas Gyula (1847-1930) matematikus és elméleti fizikus

Tudományos munkássága a kolozsvári magyar egyetemhez kötődik. Legfőbb eredménye a lineáris egyenlőtlenségekkel kapcsolatos Farkas tétel, mely Kuhn és Tucker munkássága révén vált hítessé, és 1950 óta gyakran idéznek az optimalizálás elméletével foglalkozó matematikusok. Elsőként közelített modern alapon az entrópiafogalomhoz. Dékáni és rektori megbízásait arra is felhasználta, hogy megnyerje az egyetem számára Fejér Lipótot, Riesz Frigyest és Haar Alfrédot.

Vályi Gyula (1855-1913) matematikus

Marosvásárhelyen született. Tudományos munkássága a kolozsvári magyar egyetemhez kötődik. Projektív geometriával és légcsavarok tervezésének matematikai problémáival foglalkozott. Egy variációs problémához tartozó parciális differenciálegyenlet megoldhatóságára adott kritériumot és eljárást. A kolozsvári Bolyai-kultusz egyik fő támogatója volt. A parciális differenciálegyenletek területén elért eredményei Kőnig Gyulát és Kürschák Józsefet is a témakör vizsgálatára ösztönözték. Viszonylag keveset publikált, s így hatása inkább igen gondosan kidolgozott előadásain át mutatkozott meg.

Apáthy István (1863-1922) biológus

A kolozsvári Állattani Intézet alapító professzora. A idegszövettan területén végzett kutatásai forradalmasították az idegrendszer működéséről kialakított elméleteket. Az általa kifejlesztett különleges metszetkészítési technikával kora legvékonyabb mikroszkópi metszeteit tudta készíteni (1-5 mikron). Ezzel a módszerrel mutatta ki a neurofibrillumok létezését, melyek alapvető szerepet játszanak az idegrendszer felépítésében. Felfedezéséről, melyért később Nobel-díjra is jelölték, 1895-ben számolt be. Csak az elmúlt évtizedekben derült ki, hogy az Alzheimer-kór egyik következménye a neurofibrillumok felszaporodésa. 1918 végén az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökévé választották. A bevonuló román csapatok elfogták és felségsértés címén halálra ítélték, de a nemzetközi tiltakozás hatására az ítéletet nem hajtották végre. Halálát a börtönben kapott szívbetegség okozta.

Barabási Albert-László (1967-) fizikus

A természetben előfordulo hálózatok szerkezetének megfejtője. Rényi Alfréd és Erdős Pál elméleti munkája nyomán feltételezték, hogy a valóságban előforduló hálózatokban a véletlenszerű kapcsolódás érvényesül, és a csomópontok megközelítőleg azonos számú szomszéddal rendelkeznének. Valódi hálózatokat (mint például az Internet vagy biokémiai reakciók) megvizsgálva, Barabási Albert-László bebizonyította, hogy a szomszédok számának eloszlása hatványfüggvénnyel adható meg, ami azzal egyenértekű, hogy kis számú csomópont rengeteg szomszéddal rendelkezik, míg a csomópontok nagy többségének csak néhany szomszédja van. Megfigyeléseiket egy elméleti modellel támasztották alá, amelynek az alapelve a "gazdag tovább gazdagszik", vagyis a hálózatba belépő új csomópontok nagyobb eséllyel kapcsolódnak a sok szomszédú csomópontokhoz. Barabási eredményei alapján azonosíthatók a hálózat "legsebezhetőbb" pontjai, amelyek a legtöbb szomszéddal rendelkeznek, és amelyek kiiktatása a hálózat szétesését okozhatja. Kórokozok biokémiai reakció-hálózatára alkalmazva, ez fontos szerepet játszhat a fertőző betegségek kezelésében. Szintén a fentebbi eredményekből következik, hogy az internet elleni támadások akkor a leghatékonyabbak, ha azok a sok szomszéddal rendelkező csomópontokat célozzák.