Autonómia törekvések
Egy közösség autonómiával rendelkezik, ha érdekképviseleti és közigazgatási
jogosítványokkal bíró intézményrendszerrel van felruházva. Az intézményrendszer
a közösséghez magához, vagy az általa lakott területhez kapcsolódhat. A nemzeti
kisebbségek fennmaradását és fejlődését leginkább a területi és a személyi
elvű autonómia szolgálja.
Területi autonómiával olyan térségek rendelkeznek, amelyek az önkormányzás
magasabb fokával vannak felruházva, mint az állam bármely más, hozzájuk hasonlítható
területe. A nemzeti kisebbségeket szolgáló területi autonómia célja az, hogy
az állam többségi lakosságától eltérő, de egy adott régión belül többségben
lévő nemzeti közösség számára biztosítsa azokat az eszközöket, melyek által
ki tudja fejezni és meg tudja őrizni saját közösségi identitását, valamint
az általa lakott terület kulturális és történelmi hagyományait.
A személyi elvű autonómia nem területet, hanem magát a kisebbségi közösséget
ruházza fel érdekképviseleti és igazgatási jogosítványokkal bíró intézményrendszerrel.
Az autonómia alapjául szolgáló, nem feltétlenül területileg meghatározott
közösséget az teremti meg, hogy az egyének szabadon vállalják az adott nemzeti
kisebbséghez való tartozásukat. Ez gyakran közigazgatási regisztráció révén
történik meg. A személyi elvű autonómia elterjedt formája a kulturális
autonómia, mellyel a kisebbségi közösség választott szervei átveszik az
államtól a kultúrájuk és nyelvük megőrzéséhez szükséges igazgatási jogosítványokat
és intézményeket. A nemzeti kisebbségek fennmaradása szempontjából az oktatási
intézmények bírnak a legnagyobb jelentőséggel.
Az autonómia tehát a közösségi intézmények létesítésének és fenntartásának,
a közösség által lakott terület igazgatásának, illetve a közösségi nyelv és
kultúra fenntartásának jogát jelenti. Ezeket kollektív jogoknak nevezzük.
Az elsősorban kisebbségeket szolgáló autonómiaformáktól meg kell különböztetnünk
a helyi közigazgatási autonómiát. Ez a helyi önkormányzatok autonómiája,
amely akkor egészülhet ki, törvény alapján, sajátos - kisebbségi nyelvvel
és kultúrával kapcsolatos - jogosítványokkal, ha az illető településen valamely
kisebbség helyi többséget alkot. Ilyenkor sajátos státusú önkormányzatnak
nevezik az illető település helyi önkormányzatát.
Területi autonómiával rendelkeznek az európai kontinensen az Aland-szigeteken
lakó svédek, az olaszországi (dél-tiroli)
osztrákok, a nagy-britanniai walesiek
és skótok, a spanyolországi baszkok
és katalánok. Számos európai államhoz
tartozó sziget kapott területi autonómiának tekinthető különleges önkormányzati
jogosítványokat, köztük a Dániához tartozó Grönland
és Feröer-szigetek, a franciaországi
Korzika, A területi autonómiát élvező
térségek az autonómia kivívása után erőteljes gazdasági gyarapodásnak indultak.
Napjainkban a személyi elvű autonómia sajátos változatának tekinthető kulturális
autonómiával rendelkeznek a magyarországi kisebbségek és a norvégiai, finnországi
valamint svédországi lappok.
Az erdélyi magyarság célja Székelyföld területi autonómiájának, valamint a
Romániában élő magyar közösség személyi elvű autonómiájának kivívása.